Kardos Zsófia

Az egész pályám indító pillanata az volt, amikor általános iskolás koromban egy osztálykarácsony után átvittük az osztály karácsonyfáját a szomszédos idősek otthonában és énekeltünk néhány dalt. Ott valami számomra varázslatos dolog történt. Gyerekként úgy éreztem, mi nem tettünk semmit, csak énekeltünk. Ez a "semmi" megindította az ott élő embereket, szeretetet, örömet, meghittséget, támogatást vittünk oda. Tudtam, a hivatásomban ezt szeretném adni minden nap.

Ez az élmény motivált a Pető Intézeti tanuló éveim alatt.

A Pfaffenrot-féle szinergetikus reflexterápiát annak érdekében tanultam, hogy legyen a kezemben egy olyan eszköz, amely növeli az aktív mozgásterápia hatékonyságát.

Babákkal foglalkozom elsősorban. Tanulási képességeinket meghatározza, hogyan alakult életünk legelső szakaszában testi és érzelmi fejlődésünk, mely kihat felnőtt életünkre is.

Dúla képzést annak érdekében tanultam, hogy pontosabb és mélyebb válaszokat tudjak adni a kismamák kérdéseire.

Amikor gyermekeim elkezdték a waldorf iskolát, azt éreztem, hogy szeretném jobban érteni a gyermekek fejlődését. Mivel a kisgyermekkor áll hozzám a legközelebb, a waldorf képzésen az óvodapedagógiát választottam.

Munkám során látom, hogy sok kisgyermeket érint a szenzoros feldolgozási nehézség. Ez a családok számára már a csecsemő korban új kihívásokat jelent. Elvégeztem a J. Ayres féle alapokon nyugvó Dinamikus Szenzoros Integrációs Mozgásterápiát (DSZIT), hogy minél hamarabb segítséget tudjak nyújtani a gyermekeknek és a családoknak.

Az alapkérdés számomra mindig az, bárki is keres meg, bármi is a probléma: Mitől lenne jobban? Mitől érezné azt van szabad élettere?

Szakterületeim